A technikákról

A technikák helyes végrehajtása

Csalódást kell okoznom ez nem az a rész, ahol levelezőn lehet megtanulni karatézni. Bocs. Itt inkább arról kívánok említést tenni, hogy:

• Mennyire nem gondolkodunk, csak követünk vakon
• Testünk tisztelete és használata
• A helyes technikák vezérfonalai
• A kézzelfoghatóbbak

Nem gondolkodunk, csak követünk vakon

Lemegyünk edzésre, bemelegítünk, ütünk-rúgunk, talán levezetünk, otthon fájlaljuk mindenünket. Néha egy-egy bátor tanítvány kérdez a szőnyeg alól, de a válasz már nem fontos, a „mester” mondhat amit akar. Legtöbbször úgyis az a válasz, hogy ezt így kell vagy így a legjobb, leghatékonyabb. És mindenki boldog.

Ezért tömegjelenség manapság az, hogy a nagyöregek valamilyen csípő, térd, boka és valahány izület van még, sérüléstől szenvednek. Nem kivételek ez alól az egy két évnél régebbi tanítványok sem. És most nem a harci sérülésekről beszélek, hanem azokról amelyek az edzések során rosszul végrehajtott technikák miatt alakultak ki.

Mit is jelent, ha valaki ilyen sérülésektől szenved? Azt hogy rosszul csinál valamit, gyakori, hogy szinte mindent. Ezért a nem rendeltetésszerű testhasználat, megbosszulja magát.

Mi pedig követjük a sajgó izületű „mestereink” útját. Miért?

Miért elégszünk meg azzal, hogy azt mondják nekünk „ezt így kell!”? A fejünkben miért nem fogalmazódik meg az a kérdés, hogy „mitől működik így”? Lehet, hogy nem is tudna rá válaszolni tanárunk, hisz rosszabb esetben ő is csak az egyik terméke ennek a birkaszellemiségnek.

Testünk tisztelete és használata

Először is említsük meg azt a tényt, hogy mindenki teste, élete tapasztalatai, befogadóképessége, stb. más, ezért nem érvényes egy általános képlet, az „így kell”!

Testünket meg kell ismernünk, tisztában kell lennünk működésével, mind mechanikailag, szervileg, energetikailag, lelkileg, szellemileg. Ezt ne tessék túlmisztifikálni! Egy igazi harcművészeti edzésnek, mint a magyar nyelv oly szépen megfogalmazza, edzenie kell, tehát javítania testünket és egészségünket és nem amortizálni. Vegyük például a legszemléltethetőbb technikát a junzuki - egyenes ütést első kézzel. Remélhetőleg ezt úgy tanultuk, hogy a testünk közepén futó tengely körül forogva hajtjuk végre. De gondolkozott e már rajta valaki, hogy a napi stressz, ülőmunka, rossz tartás, stb. hatására izomfeszültségek jönnek létre a hát izmaiban. Ezek a feszültségek a gerinc oszlop csigolyáit húzzák maguk felé. Ezzel a gerincünk kisebb-nagyobb mértékben eltolódik mindenképp. Így nem jöhet létre a hatékony rotáció a testünk tengelye körül, akadályokba fog ütközni. Ezek kis akadályok, amiket talán észre sem veszünk és elsiklunk felettük, de emiatt a technikánk nem éri el a maximális hatékonyságát és testünk lassan de biztosan elhasználódik. Természetesen ezt sem vesszük észre időben, mert hát másnak is fáj, így van rendjén. Most még kitérhetnék sok ilyen sérülésre, amit magunknak okozunk, mint pl.: boka és térd amiket szintén odafigyeléssel el lehet kerülni.

A fő probléma két részre oszlik:

1. Meg sem fordul a fejünkben, hogy ami rossz nekünk, azt ne csináljuk, illetve csináljuk, de másként. Hiszen egy probléma megoldásához rengeteg különféle és egyéni út vezet.
2. Oktatónk sem gondolkodik el és nem keres alternatív megoldásokat, nem kérdezi meg az őt oktatót.

És a tanulókból oktatók lesznek........

Na ugye milyen egyszerűen hangzik? Szeretnénk is bizony, hogy ez igaz legyen. Részben igaz, de a legfőbb probléma mégis csak az, amikor eljutunk oda, hogy használjuk a fejünket. Ekkor sikereink miatt kezdjük elhinni, hogy mi szellentjük a passzátszelet. Ugyanis rengetegszer elmondják nekünk a mestereink, hogy mit és hogyan kéne csinálnunk, de mi ekkor már nem vagyunk befogadóképesek, csináljuk tovább a saját hülyeségünket.

Ezáltal egyre jobban kapaszkodunk a látványos „erős” technikákba, a hangos KIAI-okba, amik eredetileg, a HARÁBÓL kéne, hogy jöjjenek, de inkább torkunk szakadtából üvöltözünk, aminek persze valójában semmi értelme. Egyre jobban erősítjük testünket, gyúrunk, szedünk minden lópikulát, és csak a külsőségekre koncentrálunk. Ez a test gyors elhasználásához vezet és belül gyengék maradunk. És csak értetlenkedve állunk, hogy mi miért nem lettünk olyanok, mint Ohtsuka O Sensei, aki még kilencven évesen is edzett???

Mit is keresett ez azt egész írás ezen főcím alatt? Van az a híres szamuráj mondás: „ Akinek a szelleme tiszta, annak a vágása is tiszta, akinek a szelleme nem egyenes, annak a vágása sem lesz soha egyenes”- ezt II. Ohtsuka Sensei-től hallottam egy edzésén. Tehát a harcművészet csak akkor válik igazivá, ha kívülről és belülről is „tiszták” vagyunk.

A helyes technikák vezérfonalai

Harmóniában lenni a testemmel – ezt más nem teheti meg helyettem, nem mutathatja meg, hogyan csináljam. Pusztán törekedni kell rá.

Harmóniában lenni a természettel – a természet erői sokkal nagyobbak mint amire az izmaink valaha is képesek lehetnek, hát akkor miért ne használjuk őket?

Harmóniában lenni a minket körülvevő világgal – nem könnyű, az Ego felismerése és hatalmas alázat kell hozzá.

A kézzelfoghatóbbak

• Kihon – bázis technikák

Gondolkodtunk e már azon, hogy miért tanulunk mást bázisban és mást bunyóban? Az a nagy helyzet, hogy ha a bázisban nem a bunyóra készülünk fel, akkor valami félreértés van. Mert, sokat hallottam azt, hogy a bázis arra szolgál, hogy jó egyensúly, mozgás koordinációs készség és „karate” izmok fejlődjenek. O.k., de bunyóban még épeszű embert nem láttam nyújtott hátsólábbal és hatalmas technikavégi feszítéssel harcolni. Tehát az emlegetett magyarázat jó de miért nem a bunyóhoz szükséges módon hajtjuk végre ezeket? Miért tesszük tönkre testünket? Miért pazaroljuk az időnket? Talán azért mert így tudnak az edző bácsik és nénik beszorítani minket az ő saját korlátjaik közé, ami persze nem tudatos? Vagy csak itt van lehetőség látványosan lenyűgözni tanítványainkat, nézőközönségünket? Hiszen bárki bejöhet az utcáról és meglephet egy parasztlengővel, őt le kell korlátozni pszichikailag.

• Mudana Chikara – felesleges izomfeszítés /bár a szószerinti fordítása: felesleges feszültség, kezdetnek foglalkozzunk mégis az izmokkal/

A Ki ami az életerő, kínaiul Chi de sok más neve is van, az izomhártyákban futnak /legalábbis most mi csak beszéljünk ennyiről/. Ebből már érezhető, hogy ha túl feszes az izom, a Ki nem áramlik olyan erősen, mint a laza izomban. De nézzük a mechanikai részét az izomfeszítésből adódó hibáknak. Az ájult embert, vagy éppen részeget, sokkal nehezebben tudjuk felemelni mintha teljesen magánál lenne, mert az izmai laza, ernyedt állapotban vannak. A testünkre sokkal jobban hatnak a természet erői mint például ebben az előző esetben a gravitáció, ha lazák az izmaink. Ebből már egyszerű a kis következtetés, laza izomzattal hatékonyabb a támadásunk mint megfeszített izomzattal. Gondoljunk csak bele, hogy a bokszolók sem feszítenek ütéseik végén. De menjünk tovább. Ma a legtöbb iskolában úgy tanítják az ütéseket, hogy a végén minden izom egyszerre megfeszül, mondván így összpontosítjuk az összes erőnket a támadásba. Nem hangzik rosszul, de vizsgáljuk csak meg ezt módszert. Tehát ütéskor befeszítünk: és ha ellenfelünk messzebb kerül? Ne adj Isten, közelebb, semmi haszna nem volt a támadásunknak. De erre talán mindenki rájön magától is. De arra gondolunk e, hogy ha megfeszítjük a hátunkat, vállunkat, bicepszünket, akkor használatba helyezzük a húzó izmainkat és ezzel ütésünk erejét sikeresen csökkentettük kb. 70%-kal? Aztán ott van az is, hogy ha befeszítjük a vállunkat, kar izmainkat, akkor a testünk felsőrészére koncentrálunk, ezáltal a súlypontunk is megemelkedik és mint az közismert, magas súlyponttal csak az önfeláldozó ugró technikák működnek. Csak még egy példa a sok közül a nyújtott hátsóláb ütésnél, katában, bázisban. Minek??? Mivel feszes, nem stabil, rossz lesz tőle az egyensúly és a lépési lehetőség is eltorzul. Az ütés közbeni visszaható erő a feszes lábban nem vezetődik el, vissza a földbe, ahonnan jött, bár így jönni se tud nagyon, mert feszes lábbal erőt adni sem lehet jól. Próbált bár valaki betolni egy autót, vagy csak egy bútort odébb tolni? Nyújtott lábbal ez lehetetlen volna, igaz, mert nincs erő a nyújtott lábban csak a lazán enyhén hajlítottban. Aztán még az is a nyújtott láb és a merevség illetve a feszítés kérdése, hogy mi van ha az ellenfél visszatámad? Nem fogunk tudni gyorsan reagálni, változtatni. A feszítés közben csak magunkkal vagyunk elfoglalva, pedig van ellenfelünk is a harcban...

• Hara, mély súlypont

Ez a kettő, mint minden összefügg, de talán ők egy kicsit erősebben. A mély súlypont minden tévhittel ellentétben, nem attól függ igazán, hogy milyen irreális mélységekbe tudom leereszteni a popsimat. Ez már csak azért sem előnyös, mert valaki még jól alánk rúghat. A mély súlypont tudatos, a lazaság és a hara együttes használata. A lazaságot már kitárgyaltam, amennyire lehetett. A tudatosság itt most abban rejlik, hogy hova képzelem el a talpamban illetve az egész testemben a súlypontokat. Illetve a tudatos haralégzés, de itt már eljutottunk a hara illetve a haralégzésig.

Folyt. Köv.